A történet:

Semmi nem maradt... 

Felemeltük a tekintetünk, körülöttünk egy omladozó világ romos pöfékelése. Minden, amit annyira biztosnak véltünk, hirtelen csak egy darabka halvány múlt volt.Koszosan, éhesen, tépázottan matatunk zsebeinkben olyan egykor létfontosságú tárgyakat szórva hasztalan kupacra, mint a kulcsaink, bankkártyáink, pénzünk... Itt és most egyiknek sem vesszük hasznát.

Fogalmam sincs, hányan lehetünk, törzsekbe verődünk össze, úgy több esély van túlélni.

Esténként, ahogy magamra húzom szakadt kabátomból és pulóveremből összetákolt takaróm, mellkasomra szorítom a fényképet, amit nem tudok könnyek nélkül megnézni, és halkan mantrázni kezdek...

- bennem a víz, utat török
- bennem a víz, hozzá simulok
- bennem a tűz, energia vagyok
- bennem a tűz, égetek
- bennem a föld, ragaszkodom
- bennem a föld, kitartó vagyok
- bennem a levegő, úton vagyok
- bennem a levegő, változtatok
- érzem a testem, létezem
- felettem a csillagok, egy vagyok.

Elalszom. Őrködnek. Tudom, hogy védenek. Elbutult érzékszerveink hirtelen ki kell, hogy élesedjenek, több illatot és szagot érzek, mint az elmúlt sok évtizedben. Sok méterről megérzem, ha egy újonnan előkerült közeledik a rejtekhelyünk felé...Itt ez a pár tíz idegen, mégis, amikor tekinteteink összetalálkoznak, az ismerősség érzete jár át.
Hirtelen egy lett a történetünk. Egy lett a célunk: túlélni ... minden .... egyes... napot.

De mi tart életben, amikor látszólag minden elveszett?
A gyász,
A rituálék,
A történetek,
Az összekapcsolódás,
Az, hogy kitartóan ragaszkodunk az ábrándjainkhoz. A különbségek, amik értékké és tanítássá válnak. "Az, hogy egy törzsben mindenki harcos a maga módján."Mert végül minden emberi sors tele van kisebb-nagyobb apokalipszisekkel, körülöttünk nemcsak a világ ég, hanem személyes tragédiáink is felégetnek belülről minket. A hit, hogy a perzselő tűz mégiscsak a körforgás része, és nyomában új élet születik, elengedhetetlen a továbblépéshez, továbbéléshez. A közösség ereje megtart, visszahív és lehetőséget ad az elengedésre, a megélésre, az újrakeretezésre.

Alkotó: Barbarics Zsófi és az előadók
Díszlet: Komesz Borbála
Zenei szerkesztő: Torma Zsolt
Videó: Szabó GáborTámogatók: Pergőtűz Egyesület, Műhely Alapítvány