A történet

A láthatatlan, ki nem mondott feszültség

A vénáinkban úszó, szunnyadó, mérgező.

Szívünk nem bírja sokáig magában tartani,

dobbanásaival fel-felbugyog, a felszínre öklendezi magát a harag.

Repedések.

Akarjuk vagy nem,

átszivárognak a megkérgesedett embertesteinken;

Gesztusainkban, dadogós totyogásunkban, éretlen küzdelmeinkben.

Látod, ezek vagyunk,

Az űzött vadak, az autó fényszórójától kővé dermedt őzek...

A bárgyú, szerencsétlen vadak, villódzó krokodilszempárok kereszttüzében...

A pókanyák, kik szilánkosra törik az utódjuk csontjait gondoskodásukkal...

A minden helyzetet menteni próbáló, csicsergő gerlék...

A pávatollak alá temetett tiszta őszinteség vagyunk.

Ütnénk, bőgnénk vagy bégetnék... s ezt mind egyszerre.

Aztán továbbtipegünk,

Megérintünk, ölelünk, megtartunk.

Igen, ha kell, a fogunkban tartva viszünk át a túlsó partra...

Igen, a fogunkban tartva viszünk át a túlsó partra.

Előadják: Barbarics Zsófi, Brezó Dorottya, Csiki Marietta Petra, Kubus Kíra

Képzőművész közreműködő: Komesz Borbála

Író közreműködő: Kajári Lia