Csiki Marietta Petra

résztvevő, tánctanár asszisztens

"FootNotes. Tánc. Szavak nélküli világ, őszinte kommunikáció. Mert a test nem hazudik. Összenézések, szinkron mozdulatok, legördülés, lebegés, magunkba tekintés. Megnyugtató, biztonságos rutin. Gyakorlás, összehangolódás. Kapcsolódás.

Több, mint tánc. Közösség. Egy olyan közeg, amiben mindenki pont olyan lehet, amilyen. Nincs versenyzés, nincs minősítés, de van kihívás. Alkalomról alkalomra állított egyéni lécek.

Egy biztonságos tér, ahova bármilyen érzelmi állapotban meg lehet érkezni. Sokszor mosolygunk össze. Szeretem, amikor a terem egyszerre morajlik fel a röhögésünktől. 🙂 De volt már többször olyan is, hogy sírtam. Nagyon sokfelől érkezünk, nagyon sok sztorival, háttértörténettel, aktuális megküzdéseinkkel. Ezeket kint is tudjuk hagyni, be is tudjuk hozni; le is tudjuk vetkőzni, vagy akár fel is tudunk öltözködni vele. Itt őszintén meg lehet élni azt, hogy mi van velünk, mi van bennünk. Mozdulattá formálni egy gondolatot, elfogadni egy élethelyzetet, a lélegzés pulzáló erejével megölelni és elengedni egy érzést. Nem egy pszichoterápia, nem is vállalkozik erre, de valahol mégis gyógyít. Hát igen, ezek a falak sok izzadságcseppnek, mosolynak és egyéni gyásznak az emlékét őrzik.

Kikapcsolódás. Kizökkenés. Buborékvilág.

Zene, zene, zene. De nem a Rihanna. Vagy lehet akár a Rihanna is. 🙂 A klasszikustól a populárisig, a népzenétől a techno-ig, itt mindenféle zenére mozogtunk már. A zene (vagy éppen a csend!) magával ragadó ereje. A műfajok szabadsága.

A mozgás szabadsága. Elengedni azt a kényszert, hogy szép, szexi vagy szabályos legyen.

Az előadások persze egy csodálatos, motiváló keretrendszerbe csomagolják ezeket a 16 hetes, folyamatosan érő, fejlődő történeteket. Fél-egy éven át tartó készülődés. Ami persze áldozathozás, logisztika és alázat is, de ez aztán mégis sokszorosan megtérül. Mert a vége egy ünnep.

És hát a folyamat maga is egy ünnep. Heti rendszerességgel üzenem minden szinapszisommal az agyamban és minden izomrostommal a testemben, hogy bizony még élek, mozgok, táncolok. Nem nehéz? De, néha rettenetesen nehéz, de kimondhatatlanul felemelő. Ez nemcsak a tinédzseréveim kiváltsága volt, sőt. És remélem, életem utolsó percéig kitart ez, még akkor is, ha a testem már olyan lesz, mint egy aszalt szilva. 🙂 Mert ez már az identitásunk része. Itt már mindannyian táncosok vagyunk. Nem hivatásosak persze. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora büszkeséggel tölt el az a szó, hogy amatőr, de azt hiszem, a FootNotes hitvallása épp erről szól. Külső mércéktől teljesen mentesen, önazonosan táncolunk. Nemtől, kortól, előképzettségtől és személyiségtől teljesen függetlenül. Ez az életünk, az öngondoskodásunk része. És ez összeköt bennünket. Mert mindannyian része lettünk annak a fogalomnak, amit úgy hívunk: lélekbugi. És ezt a világot te teremtetted nekünk, Zsófi. Sose lesz rá elég szavunk, hogy a hálánkat valahogyan rendesen kifejezzük neked. ❤"

Szabó Gábor

résztvevő, videós

"A Footnotes (Zsófi :) ) óráin rengeteg önbizalmat szereztem azáltal, hogy egy olyan térbe és közösségbe érkezem mindig, ahol arra tanítanak, hogyan kerülhetek a tánc, a mozgás által összhangba a testemmel és a lelkemmel.

Szabad tanulni, szabad hibázni, szabad bíztatni a másikat, szabad a másikra támaszkodni - szó szerint is -, szabad felszabaultnak lenni és élvezni a pillanatot.

Sokat tanultam és tanulok magamról, megszabadulhattam olyan gátlásoktól, amikről korábban nem is tudtam, hogy ott rejtőznek belül.

Mindezek nem érnek véget az órák végeztével, mert a csoportban találkozó kreatív folyamatok, beszélgetések, közös programok tovább építik az emberi kapcsolatokat és az életünket."

Horánszky Zsuzsi

résztvevő

"A FootNotes számomra otthon. Amit először én választottam, majd magától is azzá alakult. Teret ad, hogy bármikor önmagam lehessek – ítélkezések nélkül. Ide térek haza; megyek, ha menni szeretnék, megyek, ha nem – mert ilyen is van, de az ember akkor is hazaér. Reménykedik, hátha az otthon nyugalmában békéjére lel. És ha adott nap nem is találja meg a belső békéjét, jó, hogy ott van. Hogy tud hova menni, tud mihez fordulni. A FootNotes számomra biztos pont. Tudom, hogy mindig itt van számomra és csodákra képes. Az órák és a közösség energiája még a legnehezebb napokon is tudnak energiát adni. Élményt, amit újra és újra át akarok élni. Amitől van, hogy úgy érzem függővé váltam, ám de nem bánom - büszkén vállalom; sosem akarok leszokni. A táncosok az én nagy, elfogadó családom, akikre tudom, hogy számíthatok; jóban-rosszban, táncban vagy azon kívül. Zsófi pedig maga az anyai szeretet, ami anélkül ölel körbe minden egyes alkalommal, hogy a testünk fizikailag érintkezne. A FootNotes maga a megtestesült csoda. A csoda, amit minden ember megérdemel és amit, ha nem lennék részese, talán el sem hinném, hogy létezik."

Kajári Lia

résztvevő, kreatív asszisztens

"A visszahúzódó, "sohanembeszélő", örökösen pánikoló, és teljesen önbizalomhiányos tini énemnek üzenem, hogy megérte kitartani a tánc mellett.

Akkor még nem is tudtam, de életem egy olyan szakaszában találtam rá a FootNotes-ra, amikor a leginkább szükségem volt rá. Habár nem kicsi koromtól járok, de mégis a FootNotes az a hely ahol biztonságban felnőhettem, úgy, hogy közben egy picit gyerek is maradhattam. A tánc szeretete hozott ide, de az évek alatt annyi minden mást is adott, hogy megértettem ez ennél sokkal többről szól.

Része lenni ennek a csoda közösségnek, körülvéve ennyi csoda emberrel annyi erőt és energiát ad, hogy a hétköznapokban is van miből merítkezni. Soha nem gondoltam, hogy valaha képes leszek olyan dolgokra, amikre ma már képes vagyok.

A FootNotes a "safe space"-em, olyan, mint a kandalló ami előtt megmelegszel egy hosszú fagyban töltött nap után, vagy az első korty kávé kora reggel, ami igazán felébreszt.

Megtanultam, hogy mindig van hova fejlődni, hogy semmi sem fehér vagy fekete és, hogy akkor szép minden ha mozgásban van, ha folyamatosan változik.

És ha egy rossz nap után nagy nehezen odavánszorgok az órára akkor is pont azt adja, amire szükségem van.

Ez nekem a FootNotes. Lélegezni, megérkezni a pillanatba és hagyni, hogy a lelkem befogadja azt a sok csodát ami körülvesz minket. Mert amikor becsukom a szemem akkor látok igazán."